Már egy ideje nem írtam kirtikát,pedig lett volna miről,de Scorsese új filmje mellett nem tudok elmenni.

A Némaságot 30 éve tervezi adaptálni a rendező,de eddig nem érezte késznek rá magát, vagy az idő nem volt megfelelő. Szerintem nagyon jót tett ez a több évnyi érlelés a filmnek, Larraín Jackie-éhez tudnám hasonlítani, ami szintén a rendező régóta délelgetett gyermeke volt. A gondos előkészület mindkét film esetében meglátszik, mivel remek a vágás, az operatőri munka,a hangulat,minden precíz,pontos,minden passzol,kockáról kockára összerakott.

A film erősen indít,Liam Neeson próbatétele,megtörtsége tökéletesen megágyaz a cselekménynek. A történet a 17. századi Japánban játszódik,ahova két jezsuita szerzetes (Andrew Garfield és Adam Driver) a legnagyobb keresztényüldözés ideje alatt érkezik, hogy felkutassák mentorukat, Ferreira atyát (Liam Neeson), akiről az a hír járja, hogy térítő útja során megtagadta a hitét,de a két fiatal nem hajlandó hinni a kétes forrásból származó pletykáknak.

A film hangulata szürke,borongós, ködös, nincsenek kellemes képek az ázsai táj vagy kúltúra szépségeiről,csak a sötét Japánt kapjuk meg. A két szerzetes több faluban is ellátja papi teendőjét, ugyanis az inkvizíció minden papot megölt,emiatt a  bujdosó japán keresztények Messiásként fogadják őket. Garfield alakítása már itt is kiemelkedő. Mivel az inkvizítorok pénzzel igyekeznek megtörni az embereket és rábírni őket a katolikusok jelentésére,Rodrigues és Garupe atyához és "gyülekezetükhöz" is eljutnak. Itt szembesülnek először azzal, hogy nem a vallás titkos gyakorlása az igazi szenvedés és gyötrelem ezeknek az emberenek, hanem ami a hitbeli meggyőződésük miatt vár rájuk. Ennek ellenére a szerzetesek hite nem rendül meg, és habár szörnyűlködve nézik a kivégzéseket,Isten dicsőségéért halnak meg az áldozatok. Akiknek a száma egyre csak nő...

A film nagyon nehéz kérdéseket vet fel. Scorsese most kicsit sem szórakoztat,nem a látványra megy rá,sokkal inkább a mondanivalóra, a nézőt akarja gondolkodásra bírni. Előre közlöm: habár Scorsese katolikus, ez a film nem a katolikus egyházat,vagy vallást támadja/boncolgatja,sokkal széleskörűbb a téma,amit átfog.

Rodrigues atya az inkvizítorok kezére jutva folyamatos emberi és hitbeli megpróbáltatásokon megy keresztül. Habár a film elején nagyon szimpatikus a karaktere, egy idő után felvetődik az emberben a kérdés,amikor többek halálát nézi tehetetlenül végig,holott az ő kezében van a megoldás: ez tényleg a hitbeli meggyőződés,a vasakarat,a néma Istenben való feltétlen bizalom,akiben már ő is kételkedni kezd- vagy bálványimádás? Hol a határ a hit és a realitás között? Minden ártatlan japán ember Isten dicsőségéért hal meg,majd a Paradicsomba kerül és ezért ez így "helyes"?! A hit az első? Mikor KELL felülírnia a racionális látásmódnak és a humanizmusnak a hitet? Ezek azok a kérdések,amik nem vetődnek fel a szerzetesben,de bennem annál inkább. És épp' ezért nem a katolikus vallás,hanem maga a hit (legyen az spirituális,vallási,bármilyen) áll a film középpontjában.

Habár a kereszténység,Jézus és az anyaszentegyház a dominánsabb,Scorsese rendkívül elegáns és fair módon  a másik oldalt is megmutatja. Rodrigues atya és az inkvizítor/kormányzó közötti beszélgetések tükrözik ezt a legjobban: a katolikus papok csak a saját vallásukat látják,azt kántálják, nem vesznek tudomást az országban már meglévő vallásról,és a nyelvről sem (ahogy azt a szerzetes a film alatt többször is megkapja,mivel nem beszél japánul,"persze hogy nem,mivel ők csak tanítani,tanulni nem akarnak"). Emiatt a japánok érvei is teljesen helytállnak, a történet,amit az idős inkvizítor elmesél a szerzetesnek és az ezalatt lezajló beszélgetés tökéletesen igazolja és érthetővé teszi az ő álláspontjukat is. Valamint egy jó nagyon pofont,kritikát is ad, hiszen minden vallás csak a saját istenében/isteneiben,a saját dogmájában,a saját történetében hisz, a többi vallás felé, sőt, a világ felé sem nyit. (Szerencsére ez napjainkban javulóban van,a filmet a Vatikánban is levetítették november végén,Scorsese pedig a mű alapjául szolgáló könyvet szintén ismerő Ferenc pápával is találkozott, aki nagyon sokat tesz annak érdekében,hogy a keresztény egyház felvilágosultabb,21. századibb legyen.)

Liam Neesont keveset látjuk a vásznon, de az a kevés idő talán a film legfontosabb pár jelenete. Újabb kérdéseket vet fel, és megválaszolja tanítványa magának feltett,kétkedő kérdéseit is,sőt,továbbmegyek: szó szerint az arcába mondja az igazságot, azt,hogy mi a fentebb,általam feltett kérdésekre a válasz. És ezen a ponton a film (ha eddig nem tette meg),igazán földhöz vág. Számomra Neeson jelenetei a legfajsúlyosabbak, nagyon régen volt filmben pár mondat annyira erős,mint az övéi. Annak ellenére,hogy Garfield nagyot alakít, nálam Neeson kb. összesen 15-20 perces jelenléte vitte a prímet.

Összességében Scorsese csodálatosat alkotott. Sokaknak nem fog tetszeni a Némaság, unalmasnak fogják tartani,vagy szimplán nem fogják érteni, vagy ha mégis,nem fogják tudni hova tenni a mondanivalót, a kérdéseket és a válaszokat. Nem tucatfilm,az biztos,nem meglepő,hogy az Akadémia hozzá sem nyúlt...Nem minden film lehet a Wall Street farkasa.

Habár nagyon nehéz, komoly témát és kérdéseket feszegető film, számomra Scorsese egyik legnagyobb alkotása, annak ellenére,hogy még mindig nem tudom eldönteni,hogy igazán szerettem-e vagy sem, a zsenialitása megkérdőjelezhetetlen. A téma mindig aktuális lesz, a hit,a vallás, ezeknek a korlátai még ma is sok konfliktusnak a forrása és régen is a legtöbb háború,és rengeteg ember halálának fő oka volt...

Aki szereti Scorsese munkásságát, vagy csak szeretne kicsit mást, mélyebbet,elgondolkodtatóbbat látni, esetleg érdeklik a hittel kapcsolatos kérdések,nézze meg mindenképp',veszíteni garantáltan nem fog vele, mivel a film nem ítélkezik a vallás felett,csak kérdéseket tesz fel és néha válaszol is.

9/10